KÖRBEJÁRAT



 

Délröl, a többször ívelt román kapun keresztül belépve a látogató egy elöcsarnokban találja magát. A kapu elöcsarnokostul, a tégla építészet egyik legszebb példája, éplült legutóbb (1220-ban fejezték be). Azóta is büszkén ékesíti a székesegyház bejáratát. A Kötábla felírata a falon a székesegyház alapítójára emlékeztet Heinrich den Löwen személyében. A boltozat terhét egy gyönyörü négykaréjos középpillér hordja. Keleten egy kis apszis található melyben egykor egy Mária oltár állt. A székesegyház Máriának es János evangélistának van szentelve. Az orgona 1985 óta ékesíti az istentiszteleteket.  


Kérem katintson a fényképekre a nagyításhoz!

 

   
   
   
   




 

Amikor a toronycsarnokba ér a látogató, tekintetét keletre fordítva, a föhajót csodálatos meleg téglaszínekben pillantja  meg. A vastag falak nyugaton, ahol eredetileg egy dupla kapus bejárat volt tervezve, a torony hatalmas súlyát hordozzák. Keleten  az apszis félkörében  három félköríves ablak engedi át a felkelö nap sugarait.

 

 

A föhajó hatalmas oszlopai, melyeket boltívek kötnek össze, a tekintetet az oltár irányában vezetik: a sötétségböl a világosságba.A diadalív Krisztussal, Mariával és Szent Jánossal a kereszthajó boltivében dominálja a térséget és az oltárhoz vezetö utat. Az óriási támpillérek jobb és baloldalt a restaurálások során (1953-1966) visszanyerték eredeti téglaszínüket. És utalnak a teherhordó képességükre.

 



 

A hatalmas diadalkereszt (Chrisztussal, Máriaval és Jánossal) a kései román korból származik, 1260-bol keltezödik. A hatalmas támpillérek jobb és bal oldalt utalnak az óriási teherhordó képességükre. A pillérek, amelyek fehér mésszel voltak betakarva, a nagy restauráció során (1653-1966) visszanyerték eredeti tégla színüket.

Amint a középhajón keresztül az oltár felé halad a látogató, az ablakok magasságában egy építészeti “hegen” vagy “forradáson” akad meg a szem. A dóm épitése nagy valószínüséggel keleten a kórussal kezdödött. A “forradás” a fal struktúrájában, melyet a téglák különbözö színe jelzi, arra utal, hogy a székesegyház több fázisban épült. Mielött a más színü téglákkal újra felvették a munkálatokat, feltehetöen egy ideig stagnáltak a munkálatok. A ratzeburgi dóm ebben az esetben nem egy egyedülálló példa. Középkori épületeknél gyakran találkozunk hasonló esetekkel, ahol a munkálatok sok ideig tartottak és ennek következményében mindegyre hosszabb-rövidebb ideig megszakadtak. A ratzeburgi Székesegyház viszonylag hamar épült (1160-1220). Ezzel magyarázható, hogy az építészetben nincsenek nagyon eltérö elemek és egységes, harmonikus épitészetet mutat.

 

Az oltárhoz vezetö lépcsök elött álló északi pillérre van rögzítve a díszesen faragott reneszánsz szószék (Hinrich Matthes munkálya 1576). A pillérre fogatott dombormü Georg Urselt, a ratzeburgi székesegyház elsö protestáns lelkipásztorának a képmását ábrázolja. És azt a hatást kelti, mitha éppen a szószéken állna.


 

   



 



 

A négyzet (ahol a föhajó és a kereszthajó összefutnak) az építészet középpontját képezi. A négyzetben a stallum régi ülö padbútorzata ragadja meg a látogató figyelmét. Az 1200-ból származó faragott stallum a legrégebbi példánya a kóruspadnak Èszak-Németországban. Az orgona a kórusban 1972-böl származik. Ezenkívül többek között még egy bronz keresztelökút (1440), egy bronz húsvéti gyetyatartó (Fritz Fleer, 1967) és egy bronz ambó (Karl-Heinz Goedtke, 1975) található a négyzetben. A padló kövei alatt a kriptában a Lauenburg-i hercegek családtagjai alusszák örök álmukat. (A kriptát nem lehet megközelíteni)


 


 

A kórust a templom többi részétöl egy kifeszített zsinor választja el és ezzel jelzi, hogy a behatolás ide tilos. De innen a látogató betekintést nyer a kórus belsejébe. Innen jól látni a baldachinos, dúsan faragott gótikus hármas padokat. A székek oldalán látható faragászat többek között a Jessze fáját meg egy püspököt egy makk fa alatt ábrázolnak.


 

   
   
   


 

A hármas székektöl a tekintet az oltárra irányodik, mely az apszis elött áll. Az oltár még a régi oltár, mely 1962-ben bukkant elö, amikor a kórus padlóját mélyebbre helyezték és ennek következményében a barokk oltárt eltáviolították. Az eredeti oltár a barokk oltár hátsó részére volt fogatva. Az oltárt két, a templomban lelt, gótikus idöbeli szárnnyal egészítették ki. Igy az oltár nyitható szárnyakkal ellátott triptichon tipúsának felel meg. Az oltár középsö részén egy dombormü a passziót ábrázolja, mely mint a felírat is mondja, egy köböl van faragva (1430). Felette a “salvator mundi” Krisztus figurát látjhatjuk: egy ezüstötvös remekmüve; a barokk korból származik. Eredetileg a fígura egy barokk ciklushoz (1634) tartozott. De atöbbi figurák egy rablás áldozatai lettek, igy egyedül örködik a “salvator mundi” az oltár felett. Amint látni, az oltár középsö része sem egységes, már 1634-ben különbözö stílusok darabjai alkották együtt az oltárt. A faragott, festett és aranyozott figurák az oltár szárnyain apostolokat és szenteket ábrázolnak és a gótika idejéböl maradtak fent.


 

   
   

 

Hogyha a négyzettöl visszatekintünk, akkor a nyugati falon az óriási orgona (Rieger/Österreich, 1978) ragadja meg a figyelmünk. Az utolsó boltmezö elött csüng a réz csillár 1674-böl, melyet egy dupla kereszt koronáz. A négy kis ablak valamint a rózsaablak a von Bülow család ajándékozása (1969).

 


 

Az északi hajóból egy kapunk keresztül a kerengö legrégebbi részébe vezet az út. A kapú fölött August von Lauenburg-Sachsen Herceg és hitvese orási epitáfiuma látható (1649). Továbbá itt látható a kórus hátsó falán a stallumtól származó faragott székeskanonok címerei (további címerek a déli kereszthajóban találhatók).

Az északi hajóból egy kis dongásboltuzatú kápolnába lehet behatolni. Innen egy parányi ajtó vezet a sekrestyébe, ez a parányi bejárat még a román korból származik. A táblakép a falon 1681-böl származik és Szent Ansverus legendáját és ennek megkövezését, azaz mártírhalálát (1066) a Saktgeorgsbergen meséli el. (Szentgyörgy hegye Ratzeburgban van) Ansverust mártírként és szentként tisztelték; földi maradványait itt a székesegyházban örzik. Terjedelmes restaurációs munkák után a martír 900-ik halála napján (Julius 15. 1966) a szekesegyházat ünnepélyesen felszentelték.


 


 

LAz út visszafele a déli hajón keresztül a lauenburgi kápolna mellett, a hercegpadok mellett (1637) vezet át. (Azelött egy Szent Katalinnak szentelt kápolna állt a 14. századból)



 



 

Az utolsó pillérhez érve, az átellenes falon az északi hajóban egy kis gótikus portát pillant meg a látogató. A kapú felett egy félköríves ablakot látni, mely elöidézi a templom belsejének egykori megvilágítását. Ès utal az eredeti ablaksorra az mellékhajóban, ahonnan cask ezt az egy ablakot fejtették ki az 1963-beli munkálatok során. Ott ért véget a kerengö déli része, melynek ma cask egy része látható, ahol egy vitrinben a székesegyházból származó oklevelekkel és egyéb tárgyak (okmányok, püspökpecsétek, liturgikus ruhák) a püspökség történelméröl tanuskodnak.


 


 

Mielött a látogató elhagyná a dómot, a nyugati falon a színes, díszes ablakok ragadják meg a figyelmet. Az ablakok a 19-ik századból származnak és Heinrich Löwet és Friedrich Wilhelmet, Mecklenburg-Strelitz nagyhercegét hitvesükkel együtt ábrázolják. Minndkét történelmi személy neve szorosan füzödik a ratzeburg-i székesegyház történetéhez. A képen, job oldalt, egy részletet látni az ablakokból, mely Heinrich Löwet, a székesegyház alapítóját a székesegyház modellével a kezében mutatja.


* * *

A fordítás Ingeborg Hildebrandt szövegére alapszik. Forditótta Julius Adél, Ratzeburg, 2018.